RÓZSATÉRI IGEHIRDETÉSEK – KISPEST RÓZSATÉR 70 ÉVES 1944-2014
KARÁCSONY IGAZSÁGA
Elhangzott 1945 Karácsonyán a Kispest-Rózsatéri Gyülekezetben
Igehirdető: Ablonczy Dániel
„Boldogok, akik éheznek és szomjaznak
az igazságra, mert ők megelégíttetnek.” (Mt 5,6)
Az emberi élet étele és itala az igazság. Nincs semmi, amire nagyobb szükség lenne, és ami jobban hiányozna az emberi életben, mint ez. Úgy érezzük, hogy mostani elesettségünkben valóban nem hangozhatna el nagyszerűbb karácsonyi biztatás Jézus szájából, mint a ma felolvasott Ige: „Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek.”
Az ember történelmét úgy is tekinthetjük, mint szakadatlan küzdelmet az igazságért. S milyen csodálatos, ebben a végtelen kudarcsorozatban mindig akadt ember, aki nem adta fel a harcot, s nem áldozta fel az eszményt. Addig leszünk embernek mondhatók, amíg eltorzult lélekkel bele nem csapunk a hamisság tenyerébe, s azt nem mondjuk: igazság nincs, rendezkedjünk be az élet igazságtalanságára. XIV. Lajos francia király udvarában élt egy ifjú, aki megvetette a parasztokat, bántotta és kigúnyolta őket. A király egy étkezés alkalmával elrendelte, hogy az ifjúnak csak húst és bort adjanak a tányérjára, kenyeret pedig nem. Mikor az ifjú megbotránkozva kérdezte a kenyér hiányának az okát, a király azt kérdezte tőle: „Hogyan? Hát te csak a parasztokat veted meg, de munkájuk és verítékük eredményét megeszed? Nem gondolod-e, hogy becstelen módon gondolkodol felőlük?” Igen, az igazság érvényesülésének útjában a legnagyobb akadály az ember szemérmetlen önzése. Az én igazságom mindig csak fél igazság, azaz az én igazságom, amivel szemben áll mindig a te és az ő igazsága. A fél igazság pedig igen félő, hogy hamisság, de minden bizonnyal azzá is lesz, ha erőszakosan és egyoldalúan gyakoroljuk.
A gyülekezet felnőtt tagjai családos emberek. Nagyon jól tudják, hogy a házassági élet egyensúlyát az biztosítja, ha mindig érvényesül benne a megértés szelleme. A családi együttélés alapja az, hogy az egyik fél igazsága, a másik fél igazságában nyerje el a maga érvényesülését. Úgy lehet egy életen át békességben együtt maradni, ha mindig figyelembe vesszük ezt a fontos tételt, s egy-egy közös ügy eldöntésénél, mindig feltesszük magunkban ezt a kérdést: hátha a társunknak van igaza? Még a legnagyszerűbben egymást megértő házastársak is úgy érzik, ha egy-egy alkalommal mereven szembehelyezkednek a másik féllel, a házassági együttélés tarthatatlan. Békességben csak úgy tudunk egymás mellett megmaradni, ha tudjuk és megértjük, hogy a másik félnek éppen olyan joga van úgy élni, ahogy akar, mint nekünk.
Akár a világ, akár a nemzetek, akár a társadalmi csoportok békességes együtt lakozását nézzük, mindenütt ez a feltétele az egyensúly megmaradásának. A közösségi élet mindenféle vonatkozásban azon áll vagy bukik, hogy van-e benne megértés vagy hajlandóság a másik igazsága iránt. Ahol ez nincs, ott felbomlik az együttélés, s elkezdődik a háborúság. Az egész világ tele van ilyen apró-cseprő háborúkkal még a legbékességesebbnek látszó években is. A világ nem akarja ismerni az igazságot, a más igazságát, s a háborúság állandóan napirenden van. Most, amikor egy rettenetes háború után utálkozva fordul el az emberek legnagyobb része a fegyvernek még a látásától is, még mindig kis és nagy torzsalkodások végtelen sora, egyenetlenségek bénító igazságtalansága nehezedik ránk, s fojtogatja bennünk az amúgy is halódó életerőt. Érezzük a karácsonyi üzenet biztatását: „Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek.”
A végtelen tisztaságú és igazságú Isten megértést gyakorol az emberrel szemben. Krisztus megjelent testben, dicsőség a magasságban Istennek! Ettől a perctől kezdve, hogy jászolbölcső szénája őrizte a gyermeki test melegét, nem beszélhetünk egy külön égi igazságról, amely mereven szembehelyezkedik a földdel, a megátkozott emberrel. A kettő között ott áll a kegyelem igazsága. Isten vállalta a velünk való közösséget, s azok akik hisznek az igazság győzelmében, nem emberi erőfeszítésre számítanak, sem nem bolondok, sem nem holdkórosok többé, hanem Isten bajtársai. Karácsony azt hirdeti: lesz igazság, s azok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, nem álmodók, akik a mesebeli királyfi lován menekülnek át egy álomvilágba. Karácsony után a reménykedő ember bizonyosra fut, vágyakozását Istene biztosítja. Eszményeket kitűző és érettük harcoló emberek történelmi jelentőségű harcába változást hozott a karácsony. Bizonyságot tett mellettük az Isten.
Ez persze nem jelenti azt, hogy karácsony után nem történik igazságtalanság. A megszületett gyermek még alig aludta első álmát, amikor Heródes katonái már tőröket éleznek az ártatlan betlehemi gyermekek élete ellen. A történelem Ráhelei mennyi megölt áldozat felett onthatták könnyeiket. Karácsony után mint égnek a szurkos zsákba vart keresztyének Róma utcáin, pedig csak az a bűnük, hogy hittek Krisztusban. Lobbannak a máglyák, mártír énektől hangosak a gályák, a kappeli sík elvérzett hőse odasorakozik a waldensek megcsúfolt tetemei, s Husz János áldozata mellé. Szavonaróla megégett csontjai a firenzei szél játékában szóródnak szét a hálátlan tömeg fölött. A keresztyénség földjén végtelenre nő a bujdosók és ártatlanul üldözöttek száma, börtönök mélye rothasztja el a legnemesebb lelkek álmát, legszebb tetteinket is beárnyékozza az inkvizíció sötét árnyéka.
Karácsony azt jelenti, hogy Krisztus odaállt közénk és a világ közé. Ártatlanok véréért előtte felel, és minden gyilokért neki számol el a zsarnok. Tudomásul kell venni minden emberi nyelven gondolkozónak: neki is meg kell jelennie majd egyszer a Krisztus ítélőszéke előtt. Karácsonykor Isten nyilvánosságra hozta az angyali karok énekében: békesség a jóakaratú embereknek! Felelősség nélkül nem lehet többé hamisan rágalmazni, gyilkolni, embereket megrontani, szegényeket elnyomni, nyomorultakat megszomorítani. Krisztus itt járt, és elhozta közénk a szeretet evangéliumát. Krisztus ebben a történelmi küzdelemben azok mellé állt, akik éheznek és szomjaznak az igazságra. Fejünk felett átszáguldhat az erőszak, de vágyunk és igazságkeresésünk isteni erőre alapít, Isten jó szándékára épít. Akik éheznek és szomjaznak az igazságra, azok megelégíttetnek, mert elérkezik hozzánk is az új Jeruzsálem, majd halljuk az üdvözültek énekét a Sionon.
Addig is, míg ez bekövetkezik, Krisztus odaállt közém és a világ közé. Vérével védelmez, isteni erejével támogat. A gyakorolt szeretet és megértés szellemével gazdagítja világomat és segíti küzdelmemet. A vámszedő Lévit hiába veszi körül gúny és megvetés: Jézus kézen fogja, maga mellé emeli, és tanítványt, Mátét formál belőle. Odasiet még a házasságtörő asszony mellé is, s lefejti róla a parázna világ botránkozását és ítélgetését. Zákeusok, Mária Magdalénák, üldözöttek találják meg benne a megértő segítséget. Ez azt jelenti, hogy Krisztus, a szent és tökéletes élet gyakorolja velem, az emberrel szemben a megértést. Az Isten igazsága nem merev és nem visszautasító az én igazságommal szemben, s amerre jár, nyomában megváltozott és meggyógyult élet keletkezik. „Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek.” Krisztusnak még a keresztje és a szenvedése is ilyen megváltó igazságot jelent: a pogány százados mellét verve tér meg a kereszt alatt. Ahol szóhoz jutott az evangélium, mindenütt megváltozott élet diadala hirdeti az Isten igazságát. Isten igazsága az én megváltásom: boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra. Ha Assisi Ferenc lemond a vagyonáról, hogy a bélpoklosokat és az emberi társadalom kivetettjeit ápolhassa, ha Wald Péter szétosztja vagyonát a szegények között, ha női lelkek nem riadnak vissza a háború borzalmaitól, hogy sebesülteket, s félholt katonákat visszahozhassanak az életbe, akkor ez csak azért történhetett meg, mert Krisztus megjelent testben. Isten igazsága megértette nyomorúságunkat.
Karácsony Isten győzelmes igazsága a világban és a világon. Egy új lehetőség harcát hozta el az európai élet egére. Az igazságtalanság láthatóan sok győzelmet arat, de én tudom, hogy hiába égették el Husz Jánost, mert hívő lelkét nem lehetett megölni, Kálvin Jánost ellenségei hiába űzik el Genfből, nemsokára vissza kell hívniuk. Gályarabjaink nem hiába szenvedtek a nápolyi katonák korbácsai alatt. Az égaljat talán véresre festi az ártatlanok vére, de a karácsonykor felkelt és megszületett Isten legyőzhetetlen.
Egy tiszti vizsgán megkérdezték az egyik jelöltet: mit tenne, ha kis csapatát nagyobb számú ellenséges katonaság venné körül és a védekezés fegyverrel többé nem állna módjában? Felelete ez volt: Azt vezényelném: imára! Háború után és mostani elesettségünk szörnyű kálváriájában, a gyűlöltségnek és az önigazságnak ebben a kavargásában, életünk kicsiny, megtépázott szigetén állva most minket is körülvesz a megalkuvásnak, lemondásnak, a nemesebb értelemben vett emberi élet csődjének ellenséges serege. Mi mást lehetne mondani: boruljunk le az isteni igazságot közénk hozó názáreti Gyermek bölcsője előtt: Imára!
Ámen
0 Comments