Képek, videók, igehirdetések, események, Rózsatérről, a családbarát közösség életéből

'lelkész' Tagged Sermons

KARÁCSONY IGAZSÁGA

RÓZSATÉRI IGEHIRDETÉSEK – KISPEST RÓZSATÉR 70 ÉVES 1944-2014 KARÁCSONY IGAZSÁGA    Elhangzott 1945 Karácsonyán a Kispest-Rózsatéri Gyülekezetben          Igehirdető: Ablonczy Dániel „Boldogok, akik éheznek és szomjaznak  az igazságra, mert ők megelégíttetnek.”      (Mt 5,6) Az emberi élet étele és itala az igazság. Nincs semmi, amire nagyobb szükség lenne, és ami jobban hiányozna az emberi életben, mint ez. […]

JÉZUS KÖVETÉSE

RÓZSATÉRI IGEHIRDETÉSEK KISPEST RÓZSATÉR 70 ÉVES 1944-2014 JÉZUS KÖVETÉSE Elhangzott 1947 február 23-án Igehirdető a beiktatási ünnepségen: Ablonczy Dániel Beiktató – Benkő István esperes „Amikor mentek az úton, valaki ezt mondta neki: Követlek, akárhova mégy. Jézus azonban így felelt: A rókáknak barlangjuk van, és az égi madaraknak fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania. Egy másikhoz pedig […]

PERCNYI IDŐ ÉS AZ ÖRÖKKÉVALÓSÁG

Istentisztelet – 2013 február 24 – KR Hosszabb bibliai olvasmány: 1 Kor 1,4-9,18-25 Alapige: 1 Kor 1,21,23 Kedves testvérek, egyszerű dolgot emlegetek. A percnyi időt. Sok vagy kevés ? Ha ahhoz viszonyítjuk, hogy egyetlen nap 1440 egységnyi áll rendelkezésünkre, mondhatjuk, jelentéktelen apróság.  Ha ennyi percnyi időnk van, ugye nem nagy áldozat odaadni egyet, például a […]

LÉVITA

RÓZSATÉRI
IGEHIRDETÉSEK

LÉVITA

 2012.  november 18

Énekek: 105,1 / 478,1-6 / 105,3 / 395,1 / 395,2-3
Lectio: Lk 10,1-20
Textus:Lk 10,1

Nem kevésszer hallunk, olvasunk arról, milyen állapotban van ma a magyar lélek…

Nem kell sokat keresünk a minősítést: fáradt, reményt vesztett, csüggedt, indulatos, agresszív, frusztrált, nyugtalan, depressziós. Melyikkel, hányszor találkoztunk az elmúlt héten? S melyiket, hányszor éltük meg magunk, talán észrevétlenül, s beteg lelkünkkel? Ha végiglapozzuk a napilapok, internetes hírújságok egyikét-másikát, s tesszük napról napra, ha le tudunk ülni a Híradó mellé, hogy meghallgassuk a friss híreket, ömlik mindenhonnan, elkeserítően, a rosszhír áradat. Ha ketten leülünk beszélgetni, nem azt mondjuk-e el, s nem arra figyelünk éberen, milyen rosszat, fájdalmasat, elkeserítőt tudunk mondani egymásnak ?