RÓZSATÉRI IGEHIRDETÉSEK KÜLDETÉSBEN ?! II. 2012. december 9. Énekek: 312,1/479,1-4/301,1/397,1/397,3-4 Lectio: Lk 10,1-20/Textus: Lk 10,17-20 Két héttel ezelőtt ugyanennek a bibliai szakasznak alapján, az igehirdetés, többek között, ezekkel a kérdésekkel kezdődött: Van-e mély meggyőződésünk, van-e bizonyosságunk, hogy mássá lehetne a magyar nép, ha megnyílna a szíve-lelke az evangélium előtt? Van-e hitünk, hogy ha felkerekednénk, és […]
RÓZSATÉRI IGEHIRDETÉSEK FENNTARTÁSAINKAT TARTHATATLANNÁ TÉVŐ SZERETET… 2014. január 12 Máté 7, 1-5 Máté 7, 1 Talán sokan vagyunk úgy, mint én magam is, hogy ottfelejtődtem gondolataimban az Atyai házban, ahol otthon szorgalmasan dolgozott a nagyobbik fiú és közben az Atya örömére megérkezett a kisebbik is, a tékozló, a mindent elherdáló fiú és az Atya boldogan ölelte magához. Egy héttel […]
RÓZSATÉRI IGEHIRDETÉSEK A KAKAS PEDIG MEGSZÓLALT 2013. augusztus. 18 Péter tagadásának története a Márk Evangéliumából. Ablonczy Kálmán
Istentisztelet – 2013 február 24 – KR Hosszabb bibliai olvasmány: 1 Kor 1,4-9,18-25 Alapige: 1 Kor 1,21,23 Kedves testvérek, egyszerű dolgot emlegetek. A percnyi időt. Sok vagy kevés ? Ha ahhoz viszonyítjuk, hogy egyetlen nap 1440 egységnyi áll rendelkezésünkre, mondhatjuk, jelentéktelen apróság. Ha ennyi percnyi időnk van, ugye nem nagy áldozat odaadni egyet, például a […]
RÓZSATÉRI
IGEHIRDETÉSEK
2012. november 18
Énekek: 105,1 / 478,1-6 / 105,3 / 395,1 / 395,2-3
Lectio: Lk 10,1-20
Textus:Lk 10,1
Nem kevésszer hallunk, olvasunk arról, milyen állapotban van ma a magyar lélek…
Nem kell sokat keresünk a minősítést: fáradt, reményt vesztett, csüggedt, indulatos, agresszív, frusztrált, nyugtalan, depressziós. Melyikkel, hányszor találkoztunk az elmúlt héten? S melyiket, hányszor éltük meg magunk, talán észrevétlenül, s beteg lelkünkkel? Ha végiglapozzuk a napilapok, internetes hírújságok egyikét-másikát, s tesszük napról napra, ha le tudunk ülni a Híradó mellé, hogy meghallgassuk a friss híreket, ömlik mindenhonnan, elkeserítően, a rosszhír áradat. Ha ketten leülünk beszélgetni, nem azt mondjuk-e el, s nem arra figyelünk éberen, milyen rosszat, fájdalmasat, elkeserítőt tudunk mondani egymásnak ?