Képek, videók, igehirdetések, események, Rózsatérről, a családbarát közösség életéből

A hit harca szép – Evangelizáció 2013 – Ablonczy Zsolt

RÓZSATÉRI
IGEHIRDETÉSEK

EVANGÉLIZÁCIÓ

2013. március 4-8. hétfőtől-péntekig 5 este.

A hit harca szép

Bevezető gondolatok
Ige: 1 Tim 6, 12

Kedves Testvérek!
– A felolvasott ige alapján bátran kimondható az a megállapítás, hogy a hit harca szép;„harcold meg a hit szép harcát”. A keresztyén hitről úgy szól Timóteusnak Pál apostol, mint megvívandó küzdelemről. Az első század második felében, amikor rohamosan terjed a krisztushit a nem zsidó (pogány) területeken is, nem mindegy, hogy Jézus követői milyen eszközökkel győznek a gonosz uralma felett. A szelíd Názáreti Jézus, akit a zsidó nép vezetőinek vádjaira megfeszítettek a rómaiak Jeruzsálemben, azt a meggyőződést ébresztette a benne beteljesült próféciák, a megrendítő tanítások és csodák, és követőinek bizonyságtétele által, hogy ő az egyetlen élő Isten Fia, az Úr, a Krisztus.
A Názáreti Jézusba vetett hit sajátos harcáról mondja Pál apostol, hogy szép.
– Mint alapvető kérdés jelenik meg az eszmélődő ember szívében az, hogy mi határozza meg a cselekedeteimet, életem útját, irányát, célkitűzéseit? Különböző, megismert filozófiák hatnak rá, harcolnak benne és körülötte, veszik birtokukba a szívét, és ezzel irányítják az életét. Amíg az ideiglenes állapotból végleges meggyőződés lesz, folyamatos belső és külső küzdelem folyik, és ez a küzdelem tovább tart a végleges belső irányítás megőrzése érdekében is. Évezredek óta zajlik a harc a szívekért, a szívben történt döntések megőrzéséért, a meggyőződésre jutottak közösségéért, a meggyőződés tisztaságáért, üdvösséges végkifejletéért.
– A szépségről, hogy mit tartunk szépnek, hogy a szép mitől szép különbözők lehetnek a vélemények. Az a szó amelyet Pál apostol használ, a görög „kalos”, alkalmast, megfelelőt, kedvest, használhatót, nem romlottat, jót (héber: tób) nemest , kifogástalant jelent. A keresztyén hitre jutottak számára a Názáreti Jézus minden tette, szava, életvitele és harca követni valóan megragadó, meghökkentően szép, amiben gyönyörködik az élő Isten, mert a rontásból származó bukástól megmentő, és az üdvösség örömében megtartó küzdelem az emberért.

– A hit harcának szép voltáról öt különböző nézőpontból igyekszem bizonyságot tenni a következő öt estén:  Szent: A krisztushit harcosainak táborához tartozni szent kiváltság
Igaz: A kisztushitre jutás igaz döntés a szívben
Gazdag: A krisztushitben elmélyülés gazdag titkokat tár fel
Gyönyörködtető: A krisztushit harci tevékenységében gyönyörködik Isten
 Diadalmas: A krisztushit győzelme diadalmas

Célkitűzések melyeket egy-egy esate a hallgatókban el kíván érni az evangélizáció:
– Csatlakozz a hívők „szép” közösségéhez
– Hozz „szép”, igaz döntést szívedben és tedd rá életedet
– Kezdj további kutatást a „szépségekért”, meggazdagodásért
– Engedd, hogy Jézus Krisztus vezessen, az Ő „szép” módján
– Mindennek ellenére bízz a „szép” diadalban

1. Szent kiváltság

Március 4, hétfő 18.00 óra:
A hívők tábora szent nép, oda tartozni kiváltság
Elit harcossá lehetnék én is?
Ige: Mt 25, 31-34; 41 „Jertek én Atyámnak áldottai, örököljétek az Országot!”

A mai estén az evangélizáció célja nem más, mint az, hogy mindazokat akik Krisztushoz tartozónak vallják magukat, töltse el az a békességes tudat, hogy a legjobb helyen vannak az Ő táborában, és mindazokat, akik kívülről szemlélik a hívők gyülekezetét töltse el az a szomjúság, vágy, hogy ők is közéjük tartozhassanak.
A HK 54.kf. Az egyházról szólva vallja: „Hiszem, hogy Isten Fia a világ kezdetétől annak végéig, az egész emberi nemzetségből, igéje és Szentlelke által, az igaz hit egységében, magának egy kiválasztott gyülekezetet gyűjt egybe, azt oltalmazza és megőrzi. Hiszem, hogy ennek én is élő tagja vagyok, és örökké az is maradok.” János apostol minden népből és nemzetből való, megszámlálhatatlanul nagy sokaságot látott a Bárány előtt állni és ünnepelni. Róluk mondja egy a vének közül: „Ezek azok, akik a nagy nyomorúságból jöttek, és megmosták ruhájukat, és megfehérítették a Bárány vérében” Jel 7, 14
Péter apostol azt mondja a hívők közösségéről: „Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok. Isten tulajdonba vett népe „ 1 Pét 2, 9. Jézus Krisztus a nagy ítéletről szóló példázatában (Mt 25, 31- ) Atyjának áldottaiként hívja be övéit az üdvösségbe.
Öt fontos kérdés:
1. Tudom e, hogy az emberiség régtől fogva megosztott a tekintetben, hogy Jézus Krisztus az
áldottakhoz, vagy az átkozottakhoz sorolja őket.
2. Tudom e, hogy melyik táborhoz tartozom? Mit gondolok erről?
3. Tudom e, hogy a hovatartozásom szerint vár rám örökkévaló üdvösség illetve kárhozat?
4. Tudom e, hogy hovatartozásom megváltoztatására van lehetőségem, Isten kegyelmét
elnyerhetem?
5. Mit tudok azokról, akik egyik, vagy másik táborhoz tartoznak?
Isten megmentő és megtartó ajánlatából, a vele kötött szövetségnek célja mind az Ó mind az Új Testamentum bizonyságtételének kijelentései szerint az, hogy kiváltképpen való népet hívjon el magának, akik a vele való szeretet közösségben, az általa megadott rendben találják meg életük értelmét, abban lelik meg örömüket, nem kényszerből hanem önkéntes elfogadással, hűséggel.
Az én népem, mondja róluk Isten, akiknek a szíve (akár megpróbáltatások között is) az enyém. (lásd: Jób). Ők az igazak, akik a „világ világossága” a „föld sója”, Isten képviselői az embervilág történelmének megrázó eseményei között.
Amikor a televízió egyik református műsorát vágtuk még 1992-ben az egyik stúdióban, a nem hívő technikus egyszer csak azt kérdezte tőlem: Hol vannak? Vannak e egyáltalán hívő keresztyének Budapesten?  Lám odáig jutottunk Magyarország fővárosában, hogy felismerhetetlenné lett az egyébként sok templommal nyilvánvalóan hivalkodó egyházi intézményrendszer. Meggyőződésem, hogy ma éppen olyan aktuális a páli ige: harcold meg a hit nemes harcát olyan módon is, hogy a kívül állók megrendülten mondhassák:  Van Isten! Az övéinek táborában bizonnyal megtalálom szorongó, elbizonytalanodott lelkem bátorságos gyógyulását.
A Mt 25 első példázatában szó van olyan „balga szüzekről”, akik hiába kérnek bebocsátást, elutasítást kapnak. Kiderül, hogy mindaz amit gondoltak magukról kevés. A kegyes cselekvések (odaadott áldozatok, magamutogató imakapcsolat, és hivalkodó böjtölés (Mt 6, 1-18) fizetsége a titokban jelenlévő mérlegén mérve adatik. Mégis, bár sok haszontalan törekvés jellemezte az egyháziakat, van igaz és élő közösség. Hogy ez a Krisztus-nép legyen az én népem is, erre törekszik a bennem ébredt hit.

2. Igaz döntés

Március 5, kedd 18.00 óra:
A krisztushitre jutás igaz döntés a szívben
Meghódított ügyének a vezér
Ige: Fil 2, 5-10.  „Az az indulat legyen bennetek, amely volt Krisztusban is!”
A mai estén az evangélizáció célja nem más, mint az, hogy rácsodálkozva a Jézus Krisztus önmagát odaadó indulatára, s megrendülve annak szép voltában; döntést hozzunk a szívünkben, amelynél igazabb és szebb döntés nincs az ember életében.
A megtérésnek, amelyben a hit harcára indul az életünk, több fázisát ismerjük. Ilyenek; a kétségbeesés, a remény ébredése és az önátadás pillanatai.
A kétségbeesés az a fázis, amikor szembesülve a romlott állapottal és a következményeivel. Elvész az önbecsülés, mindenütt a gyalázat, romlás, alávalóság látszik. Az automatikus védekezési mechanizmus, amely elhárítani igyekszik a felelősséget, már kifárad s marad a tehetetlenség és a megadás keserű érzése. A látszat megőrzésére még egy darabig kísérletet tesz a bűnös, de előbb-utóbb kiborul a szennyes. Eltölti a szívet az érzés: rajtam már a jó Isten sem tud segíteni. Ebben a fázisban nincs semmi „szép-élmény”, sokkal inkább a rútság visszariasztó érzése uralkodik. Talán e miatt sokan el kívánják kerülni, mint kellemetlent a megtérés e fázisát. Minek beszéljünk a rútságokról, a bűnről? A HK 2. kf azt vallja: Ahhoz hogy a megvigasztaltatás enyém lehessen tudnom kell, hogy milyen nagy az én bűnöm és nyomorúságom. Azaz az új, szép kezdéshez elkerülhetetlen a méltatlan helyzet szégyenének kétségbeejtő átélése. Nos a bűnei miatt bánkódó, könnyeivel a szégyenét bevalló ember a hit harcának első szépségét éli át, s vele együtt mindenki, aki megrendülten hallgatja vallomását.
A remény ébredése a megtérés második fázisa. A remény megmagyarázhatatlan módon, de támad a szívben az evangélium hallása és a Szentlélek által. Van szabadulás, nem kell a rontott helyzet elkerülhetetlen teljes pusztulását bevárnom. Törekvés támad a szívben a gyógyulás megragadására. Honnan támad a remény a kegyelmes Isten mentő szeretetében?  – A hajléktalan misszió gyógyultjaitól kérdeztem: Mikor támadt a szívükben az új élet kezdésének reménye? A remény, hogy jóra fordulhat a rosszba torkollt élet még a példázatbeli apa tékozló fiát is hazairányítja. A remény nagy erejű pozitív törekvés hordozójává válik a lélekben. Azt kell mondanunk, hogy legfontosabb megtalálni azt az akár legkisebb tényezőt, ami megfordíthatja a lélek törekvési irányát. A krisztushit, a Biblia alapján megfontolt dogmák rendszere Istenről és az emberről, mint az üdvösségre vezető út hiába csodálni valóan szép, ha hiányzik az a lelket megmozdító remény, ami megfordítja igyekezeteimet, hogy új életre vigyen. A farizeusi vallásosság, sok külsőséges cselekvése álságos, nem szép.
A harmadik fázis a megtérés fordulatában az odaszánás döntése. Megrendülten olvassuk az igét: „Az az indulat legyen bennetek, amely volt a Krisztus Jézusban is, aki nem tekintette zsákmánynak, hogy az Istennel egyenlő, hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vett fel, …. megalázta magát…engedelmes lévén halálig..” A hit nemes küzdelmében születnek az igaz döntések. Azért is szép a hit harca, mert a hívő ember szívében, Isten Szentlelkének hatalma alatt ráigazodik lelke az engedelmes szolgálatra.    Sok fiatal örömében vettünk részt Balatonszárszón nyaranta, akik könnyezve, de boldogan tettek vallást megtérésükről a tábor nyilvánossága előtt.
Szinte minden igeolvasás, istentisztelet, bibliaóra igaz döntésekre hív.
Sok döntésünk volt már. Bátran felvállalhatjuk, nem kell szégyenkeznünk egy miatt sem, sőt felemelt fejjel és szívvel vallhatjuk, hogy az ilyen döntésekért volt érdemes élnünk. Ezekben stabilizálódott életutunk, nem hiába töltöttük, feleslegesen napjainkat, hanem ráköltöttük az egyetlen igaz ügyre, hasonlóan Jézus Krisztushoz, akinek nyomába szegődtünk.
Hozz testvérem igaz döntéseket a szívedben valahányszor megérint Isten Szent Lelke, s ne feledkezz meg korábbi döntéseid megerősítéséről sem, s érezni fogod a lelkedben, hogy jó úton jársz.

 3. Rendkívüli felfedezések

Március 6, szerda este 18.00 óra:
Örömteli felkészülés, rendkívüli felfedezések  a hit növekedésében
Isten titkai megnyílnak előttem, ajándékokkal ruház fel
Ige: Józs 1, 2-3 „Minden talpalatnyi földet, amelyet talpad érint: neked adtam!”
– Az a reménységem, hogy az eddig elhangzott üzenetekből kiderült a hit harcának szépségeiről két fontos dolog.
Az egyik az a szépség, hogy a szívben, a szabadító Jézus Krisztus iránt ébredt bizalom a hívők közösségéhez igazgatja a hitre jutottat. Miközben azonban a  Krisztus táborába igyekezve keresi a gyülekezetet, kérdések vetődnek fel: Vajon tényleg krisztusi e az a tábor ahová csatlakoztam. Csalódások érhetik, míg betöltheti a szívét a közösség iránti bizalom. Amíg megtalálja a helyét, és a hívők közösségét Isten szent népének érezheti, amelyhez tartozni kívánt, lelkében küzdelem folyik, a hit szép harca. Minden sallang, sár és szeplő, és a rárakódott salak a közösséghez tartozás ellen befolyásolja a vágyódót. Melyikünk az, aki még sohasem keresett volna igazabb, szentebb, elkötelezettebb közösséget. A hit nemes harcának szépségéhez tartozik, hogy a szív a megbocsátásban, elfogadásban osztozva egyé lesz a Krisztus test közösségével.
A második szépség a hit harcában az igaz döntés szépsége. A krisztushit mindig igaz döntést kíván amikor az ige üzenete megszólítja. Életre szóló, és kicsi dolgokban is, hogy megerősített legyen az igazság által a lélek; jól döntöttem, ezt kell tennem, ennek van értelme és szép jövője számomra. A bűnös rontások  szorongató kietlenségéből, azzal a reménységgel, hogy van szabadulás, meghozott igaz döntés nemes harca nélkül nem lehetek Isten gyermeke.
A mai estén az evangélizáció célja az, hogy ki-ki nagy bátorságot merítve fogjon hozzá az előtte lévő küzdő tér birtokbavételéhez, induljon el újra, szerezzen tapasztalatot Isten szeretetének, országa kiteljesedésének, tervei megismerésének, vigasztalásainak és ígéreteinek megismerésében.
Kedves Testvérek ! A Kánaán földjének birtokbavétele; honfoglalás. A korábban 40 éven át vándorló nép hazát foglal el, mint annyi más nemzet is a későbbi időkben, szerte a földön. A birtokbavétel nem megy magától és könnyedén. Isten azt mondja Józsuénak, hogy induljon és abban a bizalomban, hogy Isten előkészítette, tegye rá a talpát a földre, és minden talpalatnyi földet megszerezhet. Amely földre nem teszi a lábát az nem lesz az övé.
Az előttünk lévő elfoglalni való terület nem más, mint az Isten gyermekeinek adott ígéret szerint Isten Országa, a Kánaán földje. A vele való kapcsolat, a tőle nekünk  adott feladatokban való munkálkodás, az ő szent rendjében való életünk berendezkedése stb, ez a mi Kánaánunk. Ezt a Kánaánt kell birtokba vennünk, lépésről lépésre megtalálnunk, felfedeznünk, kiaknáznunk a benne adott gazdagságot, s ahogy fedezzük fel, úgy szaporodnak tapasztalataink. Az ébredt bizalom (hit) engedelmességre vezet az ismeretlen területeken, s aztán megerősödik a felfedezett gazdagságban. A felfedező, lépésenként birtokba vevő szent cselekvések, napi küzdelmet, bátorságot, az igéretek iránti bizalmat kívánnak meg. Ez a hit harca, amelynek szép gazdagsága lépésről lépésre növekszik és boldog megerősítése a reménységben hordozott ígéreteknek. Igaz döntést hoztam a szívemben, eltölt örömmel a kegyelmezettek boldogsága, betölt a megajándékozottság megelégedése, csordultig van a poharam. Isten szeret engem és megújítottként elfogadott gyermekének. Már ez is a hit szép harcának öröme volt, de mi lesz ezután?
Meg merem kockáztatni azt a kijelentést, hogy a legtöbb hitre jutott ember, megrekedve a hitre jutás szent állapotában, a kegyelemre találás örömében, ezt az állapotot igyekszik megtartani, s nem jut tovább. Mintha Józsué azt gondolta volna, hogy itt is jó a Sínai pusztában, a Széir mezején, vagy a Moáb hegyein és dombjain. Valóban tejjel, mézzel folyó Kánaán az ígéret földje? Netalán nem széltől fújt és kavart felhő illúziók álomvilága? A krisztushitben lét boldogságával kecsegtet, mint illúzióval és azután a fogcsikorgatva elviselt vereségek valóságában kell józanodnunk?
Szeretettel hirdetem mindenkinek, hogy a megtért szív boldogsága, a remény ébredése minden hitre jutott embernek csak a kezdet, a folytatás a hívő életforma, szolgálat, tapasztalatok sokasága követi, éppen úgy, mint a kicsi mustármag amely nagy fává növekedik, vagy az elvezett gabonamag, amelyből termés származik 30, 60, vagy 100 annyi.
Három területre szeretném felhívni a figyelmet a honfoglalást illetően:
1. Ismerd meg és foglald el a bibliai igék üzeneteinek titkait, a kijelentések összefüggéseit, igazságait, Isten akaratát, fedezd fel a Názáreti Jézusban a Messiás Krisztust és az Ő szabadítását, megtartását. (Biblia iskola) A legtöbb ember, még a nem hívők is azt gondolják, hogy ők mindent tudnak és ismernek Istenről, és mondanak ki tudja honnan vett vélekedéseket, s a kijelentést semmibe veszik. Isten a Szentlélek által az igéből ismerhető meg. Kösd össze a megismerésedet a Biblia kijelentésével. Ne változtasd meg, ne vedd semmibe, mert akkor eltévedsz. Aki bizalommal figyel, annak kinyílnak még a legrejtettebb titkok is.
2. Vedd birtokba a krisztushitből származó szent cselekvések területeit. (kegyesség, egyéni és közösségi kapcsolatok, szolgálat). Lépj rá bátran erre a területre újabb és újabb talpalatnyira tedd rá a lábad. De vigyázz, Ő rejtve figyeli mit adsz oda, miért és hogyan szólítod meg Őt, valóságos e a hűséged és szereteted a diakóniában. (havi, pénteki imaéjszakák, bibliaórák, csendesnapok stb)
3. Kérd el a személyes életedre szabott belső elhívást, megbízatást, küldetést, szolgálati területet, és várd meg türelemmel a külső elhívás közösségi megbízását. (saját feladatok a Krisztus testben) A kegyelmi ajándékok más-más feladatra adatnak, apostol, próféta, tanító, megfoghatatlan erő, gyógyító orvos, gyámolítás, kormányzás, nyelvek nemei (1.Kor 12, 28). A személyes, belső elhívást (vocatio interna) a közösség külső megbízása (vocatio externa) igazolja vissza.
Ne félj tehát, hogy vajon az eddig bejáratlan ismeretlen (Kánaán földjén) területek milyen próbatételek, harcok elé állítanak, mit „kell” odaadnod érte. A hitben meggyökerezés és növekedés, a kegyességben és szolgálatokban szerzett tapasztalatok gazdagsága (szépsége) fogják vissza igazolni a megharcolt honfoglalást.

4. Gyönyörködik Isten

Március 7, csütörtök este 18.00 óra:
A hívők küzdelmének kivitelében gyönyörködik Isten
Mindent át kell engednem a léleknek?
Ige:  Jn 6, 47-54;60-69 „A lélek az ami megelevenít, a test nem használ semmit!”
A mai estén az evangélizáció célja az, hogy engedjük be a szívünkbe Jézus Krisztus lelkületét, aki a mentő szeretet szolgálatában életért adta a szabadulásunkért.
Kedves Testvérek !  A „harcold meg a hit szép harcát” biztató ige egyik legfontosabb bátorító motívuma számunkra: a hit harca olyan szép, hogy gyönyörködik benne Isten (Mt 3, 17).
Az önmagát – mintha elítélendő lenne – halálba adó Isten Fia, nyeri a megdicsőítő kijelentést:
„Te vagy az én szeretett Fiam, akiben én gyönyörködöm!”
A tegnapi estén említettem a Mikeás próféta által szólt igét: Izráel Istene minden mástól különböző, a harcait magával megvívó, irgalmasságot szerető Isten. Érthetetlen az hatalomnak ez az oldala a pogány uralkodók számára. Megbocsátja a bűnt, elengedi öröksége maradékának vétkét?
Azokban az időkben, amikor a Názáreti Jézust keresztre feszítették, s mondták némelyek: feltámadott a halálból, s valami megmagyarázhatatlan dolog történt tanítványaival, mert hirtelen bátor lélekkel hirdetni kezdték, hogy a megfeszített nem más, mint a zsidók várva-várt Messiása, járt Jeruzsálemben egy etióp főember (ApCsel 8, 26). Akkor a városban mindenki ezekről az eseményekről beszélt. Volt aki csodálattal emlegette a Názáreti gyógyító hatalmát, bátorságát az írástudókkal való vitákban, voltak mások akik, mivel ismerték szüleit és testvéreit tanácstalanságuknak adtak hangot, mert tiszta volt és egyenes, erős és mégis szelíd. Voltak olyanok is, akik megbotránkoztak azon, hogy azt mondta „Én és az Atya egy vagyunk, aki engem látott, látta az Atyát, aki engem hallott, hallotta az Atyát” (Jn 14, 9). Az eljövendő Messiás királyról, mint csodálatos uralkodóról gondolkodtak, aki hatalmat gyakorol a pogányok felett (Ézs 9, 7), akinek pohár van a kezében, ha tölt belőle még a seprejét is issza a föld minden gonosztevője (Zsolt 75, 9). Az etióp főember a  botránkozók és a követők egymásnak ellentmondó nyilatkozataiból nem tudta kihámozni az igazságot. Nem tudjuk hogyan, de valaki javasolhatta az értetlen szerecsennek, hogy olvassa Ézsaiást, aki az 53. részben írt az Úr szenvedő szolgájáról. Ezt a szakaszt olvasta hangosan, s míg olvasta lett egyre nagyobb  az ámulata.
„Utált, elhagyott, mások bűnterhét hordozó volt, arca eltorzult, ütötték és ostorozták, megfeszítették, ….. és Ő mint a szelíd bárány, nem nyitotta száját verőivel szemben….” Aztán ott volt egy ember az úton, aki azt mondta, hogy a Názáreti Jézus az, akiről szól a régi ige.
Mi gátol, hogy én is? …. megkeresztelkedjem?
Az ige amelyet a János Ev-ból olvastam, egy még korábbi eseményről szól, amikor Jézus Krisztus beszélt a teste megtöréséről, vére áldozatként való kiontásáról, s arról, hogy ez az élet kenyere és itala, s hogy ettől kezdve a 70 tanítvány közül is sokan elfordultak tőle. Péter apostol viszont kimondta szép vallomását: „Mi elhittük és megismertük, hogy Te vagy a Krisztus, az Élő Istennek Fia”
A Názáreti Jézusban, aki a hit harcát érettünk szenvedve vívja gyönyörködik Isten. És gyönyörködik azokban is akik őt abban követik, hogy mentő szeretettel szeretni akarják még az ellenük törőket is. Olyan szép és megrendítően nemes ez a harc, hogy Isten gyönyörködik benne. Bizonnyal fontos a pontos hitvallás, az egyházi élet tisztasága és szolgálata, a gyermeknevelés és a család, a becsületes emberi élet és törvénytisztelet, de a mentő szolgálatban üldözést, mártíriumot is felvállaló követők hűségében, önmagukkal szemben hozott áldozatukban, mint szent harcban gyönyörködik Isten. A keresztről való beszéd bolondság azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik megtartatunk Istennek ereje. Aki nem veszi fel az ő keresztjét, nem lehet az én tanítványom….
A hit harca szép, mert gyönyörködik benne Isten! Ne sajnáld tehát a fáradtságot, hanem végy erőt és bátorságot követni őt ebben a harcban. Engedj a léleknek, s ne hagyd, hogy a test uralkodjék rajtad!

5. Öröm az üdvösségben

Március 8, péntek este 18.00 óra:
A győzelmet aratók jutalma; öröm az üdvösségben
A Megöletett Bárány megosztja velem a diadalát
Ige: Lk 10, 17-20.  „még az ördögök is engednek nekünk! … a neveitek fel vannak írva”
Kedves Testvérek!
Elérkeztünk az utolsó evangélizációs estéhez. Mind az öt esti, mind a vasárnap délelőtti istentisztelet egyik célja az is, hogy úrvacsorai előkészítőként, a Lélek által, titokzatos, Isten kegyelme által működő szeretetközösségbe vezessenek bennünket, mintegy a hit harcának szépségeként beáradjon az életünkbe az Ő győzelmének diadala, amelyet megoszt velünk.
Igen minden harc vagy eléri a kitűzött célt és győzelemmel zárul, vagy folyamatos, értelmetlen küszködés, mint a borsó falra hányása, s sajnos jellemzően legtöbbször sikertelenül, kudarccal zárulnak a megkezdett viaskodások. Ma a hit harcának szép voltát az utolsó nézőpontból szeretném megvilágítani; azaz értsük meg, töltse el a szívünket annak a reménysége, hogy a krisztushit győzelme diadalmas, és hogy a hit harca szépségéhez a győzelem diadala is szorosan hozzá tartozik. Szép a hívők közösségének szent, elkötelezett tábora, tündököl a szívben hozott legigazabb döntés Jézus Krisztus mellett, rendkívüli a lelki Kánaán meghódításával együtt járó meggazdagodás, az életét odaadó Krisztus áldozatát példaként követő kereszthordozás, amelyben gyönyörködik Isten, de a legszebb a célba érkezők diadalma.
A Szentírás legizgalmasabb történeteinek egyike a Jákób tusakodása a Jabbók révénél. (1Móz 32,21-28) Jákób már több mint két évtizedet töltött idegenben, távol szüleitől és testvérétől, mivel Isten áldása vele volt igen meggyarapodott, szép és szeretett feleségei, szépszámú gyermekei, szolgahada és nyájai gazdag nomád családfővé, uralkodóvá tették, mégis elébe kellett nézzen a megcsalt testvérével való találkozásnak, hogy birtokba vehesse örökségét, Amely elvehetetlenül övé volt, s mégse. Miután minden nyáját, családját átküldte, maga szorongva, egyedül töltötte az éjszakát. Bírkózott, Valaki küzdött vele annyira, hogy még a csípő csontja is kificamodott a helyéből. A csaló Jákób új nevet kapott Izrael, mert küzdött Istennel és emberekkel és győzött.
Annak ellenére diadal a harc vége, hogy reggel sántítva kel át a réven. Már nem a csaló, szorongó lelkű Jákób, hanem a győzelmes Izráel megy, hogy elfoglalhassa örökségét. Izráel azt jelenti: Uralkodik Isten. Az ígéret beteljesedőben van: Ábrahám leszármazottai; Izrael népe az Isten uralmának a bizonyságtévői, győzelmet hordozók, hasonlóképpen a „lelki Izrael” népeként Jézus Krisztus követői. A keresztfán a Názáreti Jézus elkiáltotta magát:  E l v é g e z t e t e t t !  Az alul maradás, kereszthalál, elhagyatottság, sír ellenére is uralkodik az Úr, az irgalmasságot szerető kegyelmes Isten.
A hit harcának diadala emberi gondolkodásra nézve ambivalens tartalmat hordoz: legyőzve diadalmas. Úgy mondja ezt az első század végi János apostol a Jelenések látomásában, hogy „Méltó a megöletett Bárány” (Jel 5, 12). A világ sorsát illetően drámai a halálba zárt emberi történelem bepecsételt látomása, amelyet senki sem volt méltó felnyitni. Hát semmi esély nincs az üdvösségre? Ami a pecsétek bontásával kitárul nem más, mint a kificamodott csípőcsontú, bicegő Jákób.
Ma kaptam egy levelet a Jézus hívő zsidók körlevelével, amelyben egy beszélgetés keretében mondja el valaki, hogy az a kritika, hogy a zsidók megölték Jézus Krisztust nem illetheti a zsidóságot, mert Krisztus keresztjét azok is ácsolták, akik ma keresztyénnek nevezik magukat, hiszen az ő bűneik is részesek a keresztben, nincsen tehát dicsekedése senkinek e kérdésben. A megöletett Bárány valamennyi (zsidó és nem zsidó) ember sorsáért hordozta az ítélet súlyát.
2010 pünkösdkor édesapánk már túl volt néhány súlyos helyzeten, kórházi kezelésen, eszméletvesztés, fulladás ott járt körülötte. A családból a lelkipásztorokkal összegyűlve úrvacsorás házi istentiszteletet tartottunk Paliéknál, Apukánk teljes figyelmével értette az igét, amit most is felolvastam a Lukács Evangéliuma 10, 17-20-ból. Érdekes szituációt tár elénk az ige:
A tanítványok, a kiküldött 70 tanítvány beszámolt az eredményeikről, „még az ördögök is engedtek nekünk” dicsekedtek. Gazdag diadal, pedig olyan szorongva mentünk. Ki fog hallgatni ránk? A Názáreti Jézust az írástudók már besározták vádjaikkal a nép előtt, lehet, hogy el fognak üldözni bennünket? De győzelem: még az ördögök is engedtek nekünk a Te neved által.
Olyan sok minden történt velünk, a mi életünk is tele van dicsekedésre méltó győzelmekkel. A hit hőseivel harcoltunk együtt, Isten népe a totális diktatúra idején is tartotta az evangélizációkat, tértek meg emberek, élt a Bethánia Szövetség Rózsatéren is, de azóta is, velem is. Az MRE országos missziós szolgálatában, a médiában, Refisz, CE konferenciákon, a Kárpát medencei szolgálatban, Erdélyben és Kárpátalján, Felvidéken és Délvidéken: még az ördögök is engedtek nekünk. Édesapánk, aki a betániás kapcsolatok miatt marginális helyzetbe került egyik kitünteést a másik után nyerte, aranydiploma Sárospatakon, doktorrá fogadás a Ráday Kollégiumban, kispesti aranygyűrűs díszpolgárság, fogadás az Országházban, lovagkereszt kitüntetés, új templom és gyülekezeti ház, óvoda, iskola és öregotthon, kéziratok melyek már a fiók mélyén pihentek egyik a másik után megjelent, nagy család, ma már pont 130-an vagyunk, milyen győzelem, diadal. Apukánk pedig boldog kacajjal mondta Jézussal együtt; de ne azon örvendjetek, hogy még az ördögök is engednek nékünk, hanem azon, hogy a ti nevetek fel vannak írva a mennyben. Ez a nagy dolog, ez a győzedelem.
Tegyen meg mindenki minden tőle megtehetőt ebben a hit szép harcában. A krisztushit harca különbözik minden más harctól, azért nevezi szépnek Pál, mert Isten gyönyörködik a megöletett Bárány győzelmében, hogy áldozatával üdvösségbe viszi a harcukban csípő-ficamodott népét.

0 Comments

Add a Comment

Your email address will not be published. Required fields are marked *